Egyik este a TV előtt ültem, és egy igen általánosító mondatra kaptam fel a fejem; ?Amíg a férfiak a farkukkal szeretnek, addig a nők a lelkükkel.? Ez a mondat egy pszichológusnak tartott ember szájából hangzott el. Hogy miért csak ?pszichológusnak tartott?-ként emlegetem? Később kitérek majd erre is. Bevallom egy kissé szíven ütött ez a mondat, bár egy pillanatig el is hittem. Köztudottan hiszek a szerelemben és hiszek abban, hogy nem csak a nő szeretheti a férfit, hanem a férfi is a nőt. Ha másban nem is,ebben biztos vagyok. Valahol biztosan léteznek kivételek, csak még nem találtuk meg őket? Egyrészt egyet értettem ezzel a mondattal másrészt viszont nem. Érdekes volt az is hogy akkor értettem ezzel egyet, amikor a régebbi párkapcsolataimra gondoltam?Átéltem már sok dolgot, de érdekes módon velem mindig úgy bántak, hogy érezzem, hogy szeretnek. Aztán arra is rájöttem, hogy talán a nők keresik maguknak az ilyen férfiakat, és utána meg sokak szenvednek és hallom őket panaszkodni, pedig maguknak keresték a bajt. Ezek után elgondolkoztam az utóbbi két párkapcsolatomon is és rádöbbentem arra, hogy a férfiak igen is tudnak szeretni, csak meg kell tanulni velük úgy igazán bánni?A mai nők többsége sajnos nem tud. Szóval amelyik pszichológus ilyet kimond a Tv-ben, az nem hogy a férfiakkal nem tudott, és soha nem is fog tudni bánni, hanem úgy az emberek többségével sem...

Hogyan juthat el egy pár hónapos kapcsolat olyan szintre, mintha már több éves lenne?
Egészen a mai napig nem tudom a választ, de éppen ma jutott ez az eszembe már elkeseredésemben. Ilyenkor azon gondolkozik az ember, hogy mi lehet benne a hiba, vagy hogy éppen ő vagy egy másik ember, mit csinálhat rosszul. Mi az, ami miatt egy párkapcsolat elhidegül, hogy az egyik fél az utóbbi időben csak szenved a másik miatt. És miért van az, hogy ha kell, ha nem, egyfolytában tűr, és enged a másik félnek, aki persze ezt semmibe veszi. Erre keresem már régóta a választ.

Ha egy nő elutasítást kap, az a legmegfelelőbb megoldás, ha megmarad büszke nőnek még a legrosszabb helyzetben is. Egy nőnek a büszkeségének kell lennie a legfontosabbnak egy férfival szemben. Ha ezt feladja, onnantól kezdődik az elhidegülés. Onnantól kezdve a férfi nem találja már érdekesnek a párját, de én ezt soha nem értettem.

Ha egy nő feladja a büszkeségét, és megnyílik a férfi előtt akkor a férfinak azt még érdekesebbnek kéne találnia, vagy legalább értékelnie kellene nem? Na akkor most hogy is van ez? Arra is keresem a választ hogy egy olyan embert akit úgy gondolunk hogy már jól megismertük, és azt hisszük hogy majd vele minden jó lesz, ennek mindig az ellentettje bizonyosodik be? Azon is gondolkoztam már, hogy esetleg bennem van a hiba..

Talán túl sokat várnék el az emberektől, és a párkapcsolataimtól? Egy mondattal tudnám ezek után ezt magyarázni; Lehet, hogy az ember mindig többre vágyik, miközben nem veszi észre azt, hogy valójában boldog.

A minap unottan ültem a buszon, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy idős néni lelkesen magyaráz az unokájának az előttem levő ülésen. Nem szokásom arra figyelni, hogy miről vagy kiről beszélgetnek az emberek, de erre a mondatra felkaptam a fejem.

A mondat a következő volt, idézem: "Hát igen? az élet olyan, mint egy vonat."

Először én sem értettem, hogy hogyan tudnak egyes emberek, a látszólag egymástól független dolgok között párhuzamot állítani, de miután elgondolkoztam ezen, rájöttem én is, hogy mire gondolhatott az idős néni, amikor ezt mondta.

A vonatra/ról rengeteg ember száll fel és le, miközben az ember rengeteg hozzátartozót veszít el, vagy megszakítja velük a kapcsolatot, úgy új emberek lépnek be az életünkbe, egyre több embert ismerhetünk meg. Mi dönthetjük el, hogy milyen vagy melyik vonatra szállunk fel, ahogy arra is nekünk kell figyelnünk, hogy hogyan éljük életünket. Utunk során a vonat megállóhelyekhez érkezik, ahogy életünkben Mi is találkozhatunk jelentősebb állomásokkal, amelyek meghatározó szakaszai az életünknek. Csak mi döntjük el, hogy mikor szállunk ki.

Mindezek után próbáltam a saját életem és aközött a bizonyos vonat között párhuzamot állítani. Rájöttem, hogy rengeteg embert veszítettem el magam mellől, rengeteg párkapcsolatom szakadt már meg.

De mindezek után elgondolkoztam azon, hogy ez biztosan jobb így, és hogy ennek így kellett történnie, mert a helyettük új párkapcsolat és új emberek léptek be az életembe, akiket nem adnám fel semmiért és senkiért. Aztán már csak azt gondoltam magamban, hogy akármit is teszek, vagy gondolok, a lényeg az, hogy az állomáson várjon valaki.

Úgy gondolom, hogy kétféle férfi létezik;

A "bonyolult", és a viszonylag "normális". Az egyik személyt az utóbbi, a másikat, pedig a "bonyolult" csoportba tudnám sorolni.

Ha pedig a nőket is csoportosítanánk, akkor magamat is - egyéb visszajelzések alapján - a bonyolult csoportba, vagy nem is.. a "Bonyolult és furcsa" csoportba sorolnám.

Mi történik akkor, ha két bonyolult ember összetalálkozik? Az érzés leírhatatlan! Talán a 'zavartság' szóval lehet részben jellemezni, amely mindkét fél részéről jelen van. A nőt megzavarja az energia, az a kisugárzás, ami a "bonyolult férfi" felől árad a nő felé. Az, amikor forr körülöttük a levegő, és bárhol vannak csakis egymás a cél.

"Bonyolult" az a nő, ha nem, ha ilyet érez, csakis egyszer, onnantól kezdve megváltozik az élte. Megváltoznak az igényei a férfiakkal szemben, de egy dolog nem változik;

Minél többet és többet akar kapni abból a férfiból, aki ezt először megadta neki.

A ?bonyolult' férfi mellett nincs nyugodtság, annál több szenvedély / szenvedés. Ez teljesen kielégíti a "Bonyolult és furcsa" nő igényeit, mivel igényli a harcot, az érzelmeket. Nem nyugszik, amíg ezt meg nem kapja, még akkor sem, ha nem biztos, hogy eléri a célját. Az ösztön mindig is ott lesz benne, mert ez a típusú nő csak így lehet boldog.

Lássuk a másik példát;

"Bonyolult és furcsa nő" kontra "viszonylag normális" - ÁTLAGOS - férfi. Az elsődleges cél itt is a boldogság elérése, aminek ebben a párosításban csekély az esélye. A "Bonyolult" nő nem tud kibontakozni, először megnyugszik, majd boldogtalanná válik a "viszonylag normális" ?ÁTLAGOS- férfi jelenlétében. Ebben a kapcsolatban az érzelemmentesség, a teljes nyugodtság szótlanság, majd a teljes elhidegülés kap döntő szerepet. A nő hamar boldogtalanná válik majd egyszer, s mindenkorra menekülésbe kezd.

Talán tapasztalatból mondhatom azt, hogy ha egyszer bonyolult nővel vagy férfival találjuk magunkat szemben onnantól kezdve a cél csak egy lesz, hogy egyszer majd mi is megtaláljuk a miénket..

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat olvashatsz Tőlem, ha a baloldali menüpontból a - KRISZTI VILÁGA - cimű rovat alól válogatsz!