Hogyan juthat el egy pár hónapos kapcsolat olyan szintre, mintha már több éves lenne?

Egészen a mai napig nem tudom a választ, de éppen ma jutott ez az eszembe már elkeseredésemben. Ilyenkor azon gondolkozik az ember, hogy mi lehet benne a hiba, vagy hogy éppen ő vagy egy másik ember, mit csinálhat rosszul. Mi az, ami miatt egy párkapcsolat elhidegül, hogy az egyik fél az utóbbi időben csak szenved a másik miatt. És miért van az, hogy ha kell, ha nem, egyfolytában tűr, és enged a másik félnek, aki persze ezt semmibe veszi. Erre keresem már régóta a választ.

Ha egy nő elutasítást kap, az a legmegfelelőbb megoldás, ha megmarad büszke nőnek még a legrosszabb helyzetben is. Egy nőnek a büszkeségének kell lennie a legfontosabbnak egy férfival szemben. Ha ezt feladja, onnantól kezdődik az elhidegülés. Onnantól kezdve a férfi nem találja már érdekesnek a párját, de én ezt soha nem értettem.

Ha egy nő feladja a büszkeségét, és megnyílik a férfi előtt akkor a férfinak azt még érdekesebbnek kéne találnia, vagy legalább értékelnie kellene nem? Na akkor most hogy is van ez? Arra is keresem a választ hogy egy olyan embert akit úgy gondolunk hogy már jól megismertük, és azt hisszük hogy majd vele minden jó lesz, ennek mindig az ellentettje bizonyosodik be? Azon is gondolkoztam már, hogy esetleg bennem van a hiba..

Talán túl sokat várnék el az emberektől, és a párkapcsolataimtól? Egy mondattal tudnám ezek után ezt magyarázni; Lehet, hogy az ember mindig többre vágyik, miközben nem veszi észre azt, hogy valójában boldog.